~
- Nincs holnap, SooRin. - nyújtotta ismét kezét.
- Nincs holnap? - kérdeztem, majd bólintott. - Menjünk. - léptem mellé.
- Szállj be. - biccentett.
Kinyitva a kocsiajtót beültem és már el is hajtottunk.
~
Ugyanoda vitt, ahova múltkor.
Kiszálltam és nekidőltem a motorháztetőnek félig-meddig ráülve.
- Yixing, miért járkálsz ide?
- Amikor még a szüleim itt voltak és kisebb voltam, apám megvert egyszer, az okára nem emlékszem, ide menekültem előle s azóta biztonságos helynek mondhatnám ezt.
- Értem..
- De nem vagyok depressziós. - nevetett. - Elfelejtettem ezt már szóval nincs mit aggódni ezen.
Felnéztem az égre. Besötétedett akkora már.
- A suliban mindenki úgy említ téged, mint rossz fiú. Miért?
- Nem ismersz még. Meséltem neked, de nem tudod az egész történetem. Majd idővel.
- Oké.
- De nem veszed észre a jeleket. - lépett szembe velem. - Kell valami a hátadra. - váltott témát.
Kinyitotta a kocsiajtót és kivette a takarót, amit múltkor, de most csak az én hátamra terítette, mivel rajta volt kabát. Majd ismét szembe állt velem.
- Szenteste van, SooRin. Holnap karácsony.
- Nincs holnap, Yixing. Emlékszel?
- Chh. - forgatta fejét mosolyogva, majd ismét rám nézett.
Megérintette arcom, belenézett a szemembe. Majd hirtelen elkezdett havazni.
- Havazik. - vettem észre fejére érkező hópelyheket, aztán beletúrtam hajába eltüntetve így hópelyheket tincseiről.
Ő meg vállaimon lévő hajtincseimről olvasztotta le a fehér kikristályosodott hópehellyé vált vizet. Megfogta derekam egyik kezével és közelebb hajolt.
Mozdulni nem tudtam. Belenézett szemembe, én meg az övébe. A szívem gyorsabban kezdett el verni. Majd csak átölelt. Mire megharaptam szám.
- Másra számítottál? - lépett egyet hátra. - Bár tudnék egyébre is gondolni. Elszúrtam pár dolgot az életben..
- Yixing, senki mással nem szúrnám el az életemet.. tudod, nekem túl sok minden történt, amit el nem tudok felejteni, de akarnék. - néztem fel a havazó égre. - A gondolatok elillannak, akár ez a hópehely. - tartottam tenyerem, amire ráesve egyből elolvadt a hó. -De az emlékek olyanok, mint egy seb. Eltűnik egy idő után, de ha mélyebb, akkor heg marad utána. Például ez itt. - mutattam a kezemen lévő hegre. - Amikor szereztem fájt, de amikor visszaemlékszem az élvezet jut az eszembe.
- Soha nem bántál meg semmit? - kérdezte.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. JongDae hívott. Közben megláttam már időközben tizenegy óra lett.
- Ki az? - kérdezte.
- Hazavinnél? - tettem zsebre készülékem.
- Öhm, persze.
Beszálltam és már haza is vitt.
- Köszi! - mosolyogtam.
- Nincs mit! Holnap találkozunk. Jó éjt! - hajtott el.
Bementem a házba, fel a lépcsőn és JongDaevel találtam magam szembe.
- Szia. - köszöntem.
- Szia? Komolyan ennyi, szia?
- Halkabban. A szüleid alszanak, nem?
- De. - azzal behúzott szobájába. - Hol voltál eddig már megint? - csukta be az ajtót.
- Elmentem.
- Szó nélkül.
- Azt mondtam, hogy ne úgy nézz rám, mint aki a barátod volt kiskorodban hanem, mint mostohatesódra. - gyűltek a könnyek a szememben.
- Én meg azt, hogy soha nem leszel a húgom.
- Akkor csak púp leszek a hátadon.
- Miért vagy ilyen? Áruld már el. SooRin! - nyaggatott.
- Láttalak téged TaeYeonnal, oké? - rontottam ki a szobájából és rohantam be az enyémbe sírva.
~
Két perc múlva kopogtatnak az ajtómon.
- SooRin? - hallom meg Mrs. Kim hangját.
- Igen? - hívom be az ágyamban felülve.
- Minden rendben? - csukta be maga után az ajtót.
- Bevallom nem.
- Mi a baj? - ült le aggódva mellém.
- Bocsánat, hogy ezt mondom, de az egész akkor kezdődött amikor ide jöttem. Ha nem jöttem volna ide, nem találkozom JongDaevel és akkor nem csókolt volna meg, nem vallja be, hogy kedvel, de aztán másik lányt ölelget. Aztán ott van Yixing, a másik osztálytársam, ő még jobban összekavarta a dolgokat. Majd YoonAh, a lány, aki terrorizál, azért mert tetszik neki az a srác, akivel haverok vagyunk. - hadartam.
- Semmi baj. - nyugtatott meg.
- De van. Vissza szeretnék menni az árvaházba. - könnyeztem be.
- Ne, van megoldás. Kérlek, innentől melletted leszek bármi legyen. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha nem vigyáznék rád.
- Rendben, de kérnék valamit. JongDaevel ne beszéljen erről.
- Oké. - bólintott. - Holnap karácsony. Aludj kicsit.
- Bocsánat, hogy felébresztettem.
- Semmi baj, ezt el kellett mondanod. Ki kellett, hogy jöjjön. Jó éjszakát.
- Jó éjt! - köszöntem el majd távozott a szobából.
Bármit is járt akkor az eszemben az álom elnyomta.
~
*Másnap reggel*
Mint egy vekker megszólalt a kis óra a fejemben és reggel hétkor kipattantak szemeim.
Szombat és karácsony egyben.
Felöltöztem normális, de otthoni ruhába és lementem reggelizni. Mrs. Kim nagyban már sürgött-forgott a konyhában.
- Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva.
- Ah, SooRin, jó reggelt! - fordította meg a palacsintát. - Kérsz palacsintát? Ott találsz már készeket az ebédlő asztalon.
- Igen, köszönöm. - haraptam bele egybe. - Ez nagyon jó, nagyon finom.
- Örülök, hogy ízlik.
- Reggelt! - köszönt az emeletről lejőve JongDae.
- Szia! - köszöntem, úgy mintha semmi sem történt volna.
- Hogy aludtatok? - kérdezte Mrs. Kim.
- Egész jól. - jelentette ki JongDae.
- Én is..jól. - vettem egy falatot a számba.
- Boldog karácsonyt, fiatalok! - jelent meg Mr. Kim.
- Boldog karácsonyt. - mosolyogtam.
- Nektek is. - ette tovább ételét JongDae.
- Fiam, bajod van? Beteg vagy? Sápadtnak látszol. - aggódott Mr. Kim.
- Kicsit fáj a fejem. - válaszolt.
- Akkor menj fel pihenj! - szólt rá.
- Rendben. - lépcsőzött fel és csukta be szobája ajtaját.
- Ne vigyük magunkkal szerintem, szívem. - simogatta meg férje vállát Mrs. Kim.
- Hova mennek? - kérdeztem.
- Meghívtak egy üzleti vacsorára. Az egész családot, de így, hogy JongDae rosszul van, nem megyünk. - fejtette ki Mr. Kim.
- Menjenek nyugodtan. Biztos jó pont, ha elmennek. JongDaere vigyázok majd. - ajánlottam fel.
- Biztos?
- Igen.
- Akkor rendben. Este hét környékén megyünk el. - határozta el Mr. Kim.
- Addig megkapjátok az ajándékokat. - lelkesült fel Mrs. Kim.
- Nekem miért vettek ajándékot?
- Már te is a család része vagy. - nyújtott át két dobozt meg egy kisebbet. - Ezek a tieid.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. - mosolygott.
A következőt kinyitva szintén elállt a szavam. Egy fülhallgató, ami úgy nézett ki, mintha szárnyai lennének.
- Az utolsót is nyisd ki. - szólalt meg Mrs. Kim.
- Rendben. - vettem magamhoz a legkisebb dobozt.
Kinyitva meglátok egy képkeretet, megfordítva azt észrevettem, hogy egy kép van benne. Két anyukát, két apukát és két kisgyereket fedeztem fel rajta.
- Ez akkor készült, amikor a parkban voltunk. A szüleiddel és veled. Még kicsik voltatok. De már akkor jó barátságban. - magyarázta Mrs. Kim. - Ez az utolsó együtt töltött nap. Ez után költöztetek el.
- Köszönöm! - öleltem át Mrs. Kimet. - Semmi képem nem volt a szüleimről. Nagyon szépen köszönöm. De én nem vettem semmit. Nem tudok semmit se adni.
- Elég az, hogy itt vagy nekünk. - válaszolt, mire csak mosolyogni tudtam. - Na, megnéznéd kérlek, hogy JongDae jól van-e?
- Persze, megyek. Fel is viszem ezeket a szobámba.
Felbaktattam a cuccokkal a szobámig, majd lepakoltam az ágyamra őket.
Bekopogva JongDae szobájába szólaltam meg.
- Bejöhetek? - kérdeztem.
- Gyere. - válaszolta, majd benyitva látom JongDaet kanapéján ülve, amint épp szintetizátorán zongorázik.
- Tudsz zongorázni? - csuktam be az ajtót.
- Igen. - felelte tovább játszva.
- Anyukád kérdezi jól vagy-e. - törtem meg a csendet.
- Kicsit rosszul, de csak aggódna.
- Azt mondta apukád, hogy akkor nélküled mennek a vacsorára.
- Úgy se szerettem volna menni.
- Akkor én megyek. Hagylak is. - fordultam meg.
Nyitottam volna az ajtót, de kezével visszacsukta.
- Kérdeznék valamit. - jelentette ki. - Mit csinálnál ha elmennék TaeYeonnal inni valamit.
- Mármint randizni?
- Ja, mondjuk.
- Támogatom. - mosolyogtam. - Mondtam, csak a bátyám vagy.
- Hát jó, akkor elmentem vele délután.
- Rendben.
- Jó.
- Jó. Mehetek? - fogtam meg a kilincset.
Majd elengedte az ajtót. Kimentem, aztán be a saját szobámba.
Felraktam polcomra a képet, a fülhallgatót meg azonnal kipróbáltam.
~
Kopogtatott valaki.
- Igen?
- Én vagyok. - dugta be fejét Mrs. Kim.
- JongDae jól van, ha az érdekli. - mosolyogtam.
- Az érdekel te jól vagy-e?
- Miért ne lennék?
- JongDae elkéredzkedett délutánra egy lánnyal.
- És?
- Nem zavar? Most, mint barátnőd szeretnék beszélni veled.
- Kicsit talán, de örülök, ha ő is.- SooRin, ezt át akarta adni JongDae. - nyújtott át az ajándékot.
- Mi ez?
- Nem tudom. Nem mondta, csak annyit adjam oda.
- Értem.
- Megyek is. Nyugodtan beszélj velem úgy, mint az anyukáddal. - távozott szobámból.
Forgattam az ajándékot.
Nem akarom megtudni, mit adott. Talán később kinyitom.
~
- SooRin! Kivinnéd a szemetet, ha megkérhetlek? - szólt be Mrs. Kim.
- Persze. - legalább felvehetem új bakancsom.
Felvettem még pulcsimat is, majd kilépve a kapun bedobtam a szemetet a kinti kukába.
- Szia, Rinnie! - köszönt mellém lépve Yixing.
- Jesszus, Yixing! Te megint mit keresel itt? - ugrottam egyet ijedtemben.
- Mondtam, hogy holnap találkozunk. Holnap van. - mosolygott.
- Most mit akarsz?
- Eljössz velem valahova?
- Hova?
- Dolgom van és szeretném ha velem jönnél.
- Mindjárt megkérdezem, hogy elmehetek-e.
~
- Én is elmehetnék a délutánra? - kérdeztem meg Mrs. Kimet.
- Kivel? - kérdezte mellette álló férje.
- Egy..barátommal. És igen egy fiúval.
- Menj, de ne érj haza túl későn. - szólalt meg Mrs. Kim. - De mindjárt indulunk is a vacsorára.
- Köszönöm, úgy lesz. - léptem is ki kabátommal a kezemben.
~
- Menjünk. - mondta Yixing, amint kiértem a kocsija mellé.
Kocsikáztunk kicsit, közben beszélgettünk.
- Szeretnéd megismerni a haverjaimat? - kérdezte.
- Persze. - mosolyogtam.
- Akkor menjünk.
~
Körülbelül tíz perc után, megérkeztünk egy házhoz. Kicsit lepukkant és szerintem csak itt szoktak "gyülekezni".
 |
| Tiffany |
- Kit hoztál, Yixing? - vett észre az egyik lány.
- Oh, igen. Ki ez a csaj? - kérdezte a mögötte ülő fiú.
- Emberek, ő itt SooRin. - mutatott be.
- Csajszi. - lépett mellém rágózva. - Tetszik a bakancsod, de a többit leváltanám. Jobban állna egy másik stílus.
- Ő Tiffany. Amerikában született és ezért megvan a saját..hogy is mondjam. - magyarázta Yixing.
- Yixing, nekem van stílusom, drágám. Tartsak neked tanácsadást? - gúnyolódott Tiffany.
- Oltás! - ordította az egyik srác.
- WooHyun! Fogd be! - csitította le.
- Ez a mondat emlékeztet egy osztálytársunkra. - szólaltam meg.
- Tiffany jobb YoonAhnál. - röhögött
- YoonAh? Hallottam már róla. - állt fel egy másik fiú. - Amúgy DongWoo.
- Minden lányra rámozdulsz, ami mozog? Bocsi, én MyungSoo vagyok. He, DongWoo. Vagy nincs igazam? - kezdett el veszekedni a két srác, vagyis MyungSoo és DongWoo.
- Fejezzétek be barmok! - röhögött SungGyu, a később megtudtak alapján. - SooRin, isten hozott a csapatban. Ugye srácok?
- Attól, hogy még te vagy a legidősebb köztünk, nem te vagy a főnök, SungKyu.
- SungJong, értem a bajod. - nevetett. - Te vagy a legfiatalabb, szóval csitt.
- Miért veszekedtek ilyenen? - röhögött MyungSoo.
 |
| SungYeol, MyungSoo, Hoya, SungGyu, SungJong, WooHyun, DongWoo |
- Ki a töpszli? - kapta fel a fejét Hoya.
- Ne sértődj már be. - nevetett Yixing. - Na, ez itt a kis csapat.
- És én? - jelentkezett a másik lány. Barna hajú, szép lány. Nem tűnt túl "jó kislánynak" azért.
- Oh, bocsi. SooRin, ő SooKyu.
- SooRin, óvakodj ettől a gyerektől. Bunkó. - lépett mellé, emelte fel a kezét Yixingre. - Viccelek, jó fej ő, csak néha bunkó.
- Yixing! - szólalt meg SungYeol. - Zitao, hol van?
- Elutazott nagybátyával. - válaszolta.
- Ti miért nem vagytok otthon? - kérdeztem.
- Minek? - röhögött Tiffany. - Mindig csak "legyünk együtt, családként" duma. És te?
- Én.. - sóhajtottam. - Bocs.. - rohantam ki.
Kirohantam az épületből és térdre rogytam. Azonnal kitört belőlem a sírás. Utánam rohant Yixing. Semmit szólva csak mellém térdelt átölelve.
- Bocsánat.. - szipogtam. - Nem akartam, csak karácsony... - vettem mély levegőt. - karácsony előtt vesztettem el a szüleimet és nagyon..
- Rinnie. - fogta meg arcomat mindkét kezével. - Egyet elmondok neked, addig amíg mellettem vagy, nem kell sírnod. - hajolt közelebb arcomhoz, majd ajkaimhoz.
7.fejezet vége
Úristen :0 iiiiiiiii *-* megfogjacsokolni *-* vagy nem xxxd de amúgy a csapat érdekesnek tűnik :D
VálaszTörlésnyugi készül már a kövi rész és talán ha minden úgy akarja ki is rakom:)) köszi hogy olvasod és tartod bennem a lelket^^
Törlés